Tévhitek a pillanatragasztókkal kapcsolatosan

A ragasztás napjainkban épp olyan szokványos dolog, mind annak idején a szegezés volt. Az eredmény azonban néha elmarad a várttól és ennek oka nem minden esetben a ragasztó minőségében keresendő. Ezzel kapcsolatban szeretnénk néhány alapvető dologra rávilágítani.

Pillanatok alatt ragaszt minden anyagot. A pillanatragasztókról (cián-akrilát ragasztók) a közvélekedés így vélekedik. Ám ez kis túlzás. Valóban gyorsan kötnek, de a szilárd kötéshez akkor is szükséges pár perc, méghozzá elmozdulásmentesen. A terhelhető kötéshez pedig még többet, akár egy órát is várni kell. Többnyire azonban már hamarább úgy véljük, hogy letelt a "türelmi idő", különösen, ha a ragasztáskor kézzel szorítjuk össze a darabokat. A fix szorító erő és a mozdulatlanság lényeges, különben a felületek eltávolodhatnak egymástól, és a hézagban gyengébb lesz a kötés. A pillanatragasztók rideggé válnak a megszilárdulás után, ezért fontos, hogy a lehető legvékonyabb rétegben létesítsünk kapcsolatot a ragasztandó felületek közt. A sima felületeket ajánlott finoman felérdesíteni és alkoholos-, vagy egyéb, az ilyen esetekre alkalmas tisztítószerekkel lemosva zsírtalanítani.
Mindent összeragasztanak. Nos ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, a valóság sokkal árnyaltabb. Vannak eleve olyan "zsíros" tapintású anyagok, amelyeket a pillanatragasztók csak gyengén összetapasztanak, és már némi terhelésre újból elválnak egymástól. A porózus felületű anyagoknál sem jó a hatásfokuk, ha csak nem speciálisan e célra készült, magas viszkozitású (gél szerű) ragasztót használunk. Tehát a ragasztás erősségét az anyagok különbözősége is befolyásolja.
Bőrt, vásznat, gumit és különféle műanyagokat is lehet fémhez ragasztani, de csak a felületek érdesítése, "felborzolása" és zsírtalanítása után, erősen lepréselve. Sokszor a felületek folyamatosan egymáshoz szorítása a legnagyobb kihívás, mert ezek a ragasztók nem sok időt adnak a darabok helyezgetésére. Érdemes az anyag felkenése előtt többször elpróbálni az illesztést, vagy már eleve rögzíteni a darabokat és hígfolyós (kisebb viszkozítású) ragasztót juttatni a törésvonalra. A híg ragasztó beszivárog a felületek közé és a kötés szilárd lesz. A törésvonal mentén megkötött felesleget azonban nem minden esetben lehet eltávolítani, ezzel számolni kell.
Egy csepp is elég belőle. Többnyire igen, feltéve, hogy a felületek pontosan illeszkednek és elég nagyok. A gombostűnyi, vagy cérnavékony keresztmetszeteknél kicsi lesz a kötés szilárdsága is. Ezért kétes eredménnyel járhat vékony lapok, vagy apró fülek visszaragasztása a törött tárgyakra, főként ha azok később (akár csak csekély mértékben is, de) terhelve lesznek. A letört kerámia-, vagy üvegtál széle azonban visszaragasztható a helyére, mert az ilyen felületek már elégségesek a jó ragasztáshoz. A ragasztás helye azonban mindig látható lesz, még akkor is, ha a kitüremkedett ragasztót el is tudjuk távolítani a ragasztott tárgyról. Továbbá azzal is számolnunk kell, hogy hajlékony anyagoknál a ragasztás helye (porózusabb anyagoknál a ragasztás környéke is) merevvé válik.
Nagyobb rések, üregek feltöltésére a pillanatragasztók nem alkalmasak, mert nagy mennyiségben nehezen szilárdulnak meg, kötés közben zsugorodhatnak és ehhez a fajta használathoz amúgy is túl drága. Az ilyen jellegű javításokhoz a kétkomponensű ragasztók valamelyikét célszerű alkalmazni. Ezek között van már amelyik pár perc alatt megszilárdul és rugalmasabb is a pillanatragasztóknál.
A pillanatragasztóknak vannak egyéb kellemetlen velejárói is. Ha egy tubust kinyituk, majd hónapokig nem használjuk, előfordulhat, hogy a ragasztó besűrűsödik, használhatatlanná válik. Gyakori használatkor a kiöntőcsőrre került, a visszacsurgott ragasztó a kupakot is megragasztja. Ezt meg lehet előzni, ha a flakon lezárása előtt a kiöntő csőr palástját tisztára törljük, a tubust függőlegesen tartva és az alját kemény felülethez ütögetve pedig a csőrben maradt anyagot "visszakényszerítjük" a tubusba. Így azt is megspórolhatjuk, hogy a következő használat előtt esetleg tűvel tegyük szabaddá a kiöntőnyílást. A flakont álló helyzetben célszerű tárolni, hogy a csővégbe ne follyon vissza a ragasztó, így a pillanatragasztót bármikor késlekedés és bosszankodás nélkül használhatjuk. Ha pedig már "beszáradt", akkor nincs más megoldás, mint új flakont nyitni.


 

Kapcsolt anyagok