Ma az egyik legelterjedtebb kötési mód a ragasztás és ehhez az egyik leggyakrabban használt kötőanyag a ragasztó. A ragasztók használata korábbra nyúlik vissza mint gondolnánk, de igazi sikert csak a műanyagok megjelenése után ért el. Szinte mindenütt találkozunk ragasztott tárgyakkal anélkül, hogy a ragasztás tényét érzékelnénk. Manapság a "ragasztó" szó hallatán egyből a pillanatragasztó, vagy egyéb szintetikus úton előállított ragasztóanyag jut eszünkbe. Pedig pár évtizede még gyakoriak és mindennapos használatban voltak a természetes anyagú ragasztók nem csak ipari szinten, hanem az otthonokba, háztartásokban is.
De menjünk vissza a kezdetekhez. Bevezetésképp érdemes röviden áttekinteni a ragasztásra használt anyagok történetét. A régészeti emlékek tanúsága szerint az ősember már mintegy 200 ezer évvel ezelőtt használta a nyírfakátrányt kőszerszámai alkotórészeinek összetapasztására. Több összetevőből álló ragasztóanyagot 70 ezer éve alkalmaztak először Dél-Afrikában kőbalta készítésére. Kr. előtt 4000 körül fakéregből nyert gyantát használtak törött agyagedények javításánál, a babiloni templomokban elhelyezett szobrok elefántcsontból készült szemgolyóit pedig bitumenes kötőanyaggal rögzítették.
Ötzi, az olasz–osztrák Alpokban megtalált, mintegy 5300 évvel ezelőtt élt vadászó „jégember” nyilainak tűzkőből készült hegyét faszén és nyírfakátrány keverékével tapasztották a nyílvesszőhöz, s ezzel a keverékkel erősítették a gleccsermúmia mellett talált rézbalta fejét is a nyélhez.
A görög ácsmesterek „ragasztóreceptje” az alábbi összetevőket sorolta fel: tojásfehérje, vér, csontok, tej, sajt, zöldségek és magvak. A rómaiak többek közt kátrányt és méhviaszt használtak ragasztóanyagként, építkezéseiknél pedig vulkáni hamuból és homokból kikevert habarccsal dolgoztak.
Egyes források szerint a középkori Európában és a Távol-Keleten állati eredetű anyagokat használtak egyebek mellett hangszerek javítására, illetve festékek kötőanyagaként. Az újkori történelemben a 17. század végétől kezdődött a ragasztószerek ipari méretű használata. Az első, állatbőrt feldolgozó ragasztógyár Hollandiában létesült 1690-ben, ezt követően 1750-ben szabadalmaztatták Nagy-Britanniában a halenyvet, majd 1876-ban az Egyesült Államokban egy kazein- (fehérje-) alapú anyagot. Később, az autóipar fejlődésével megjelentek a gumialapú, valamint a szintetikus ragasztószerek, így a modern autógyártásban már nem csak a szélvédők kerülnek ragasztással szerelve, hanem a motor elemei, a karosszériák és belső elemeinek egyes részei is.

Így juthattunk el a 200 ezer évvel ezelőtti időkből Ötzi rézbaltáján át a modern autógyártásig, melyek mindegyikének egyik közös tényezője: a ragasztó és az azzal történt ragasztás.

Nézz körül webáruházunkban! Tekintsd meg a Ragasztóbiblia című blogunk többi bejegyzését is, melyben megosztunk veled ragasztással kapcsolatos infókat, ötleteket, jótanácsokat. Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy értesülhess aktuális akcióinkról, ajánlatainkról. Kövesd  facebook  posztjainkat, melyben értesülhetsz híreinkről és minden, a webáruházunkat érintő infóról.

Szöveges források: wikipedia.hu, ezermester.hu, honvédelem.hu